Blog - Végvári Cukrászda

Végvári logo
Tartalomhoz ugrás

Nehezen találom a szavakat...

Végvári Cukrászda
Közzététel szerző: Váradi Eszter itt Történetek · 5 Október 2018
Tags: Történetek
Nehezen találom a szavakat,a gondolataim pedig csak úgy cikáznak a keserédes emlékeimben. Szelezsán Mónika kolléganőnk több mint 10 éven át dolgozott nálunk. Vidámsága és vendégszeretete a Helikopter lakóparkban található Végvári Cukrászdánk védjegyévé vált. Januárban derült ki, hogy Móni beteg.


Vizsgálatok sora kezdődött, majd fény derült rá, hogy sajnos komoly a baj. De ő nem hátrált meg, hiszen mindig is úgy élt, hogy a felmerülő problémákra megoldandó feladatként tekintett csupán, és állta a sarat. Most sem volt ez másként. Hitt és bízott, és minden megpróbáltatás és fájdalom ellenére sosem adta fel. Sajnos idén augusztusban Mónikát legyőzte egy szörnyű betegség. Befejezetlen maradt egy történet, félúton szakadt ketté, mely feldolgozhatatlan számunkra, akik vele dolgoztunk. Most várjuk, hogy majd hív, vagy belép az ajtón, hogy reggel dolgozni jön. De sajnos nem jön már többet. Örökre elment.

Mónika már a mennyek cukrászdájába készíti a cappuccinot a vendégeknek. Örök mosolya bennünk él tovább, kifogyhatatlan energiája, mellyel gyönyörű rendet, patika tisztaságot tartott maga körül. Nagyon szerették a vendégek. Tekintetükkel még ma is őt keresik sokan a pultban, és várják, hogy újra visszatérjen hozzánk. Szívből lélekből dolgozott. Soha semmit nem vett félvállról. Munkabírása, precizitása példaértékű volt mindannyiunk számára. Sosem panaszkodott, csak tette a dolgát. Édesanyját 7 évvel ezelőtt veszítette el, ami nagyon nagy fájdalom volt számára, ezt a veszteséget sosem tudta feldolgozni. Remélem, hogy most édesanyja mellett lehet, aki annyit jelentett neki. Hiszem, hogy Mónika fentről lát minket, figyel ránk, és igyekszünk úgy dolgozni nap, mint nap, hogy büszke legyen ránk.  Remélem, olyan szép rendet hagyunk este a cukrászdában, ahogy ő zárt volna, és olyan alázattal és türelemmel bánunk egymással, kollégákkal és a vendégekkel, ahogy ő tette hosszú éveken át.

Köszönjük, hogy megismerhettünk, és része voltál az életünknek, a mindennapjainknak. A nevetésed a vidám lényed érzékeny őszinte jellemed itt él bennünk örökre, megőrzünk a szívünkben és sosem fogunk elfelejteni.


Vissza a tartalomhoz